Prológus

.............. Mi ez? .............

....................Hol vagyok?...................
Miért néz engem mindenki?

- Sakura-chan, hát végre felébredtél! - támadott le egy szőke srác. Nagyon helyes fiú, kár hogy halvány hupikékes gőzöm sincs hogy ki is lehet ő. Mindenki engem néz, és várja hogy megszólaljak. Sakura-chan? Ez lenne a nevem? Sakura? Nem értek semmit. A fejem tele van ürességgel. Nem érzek semmit sem. Nem emlékszem semmire sem!

- Sakura, nagyon aggódtunk már miattad, remélem tudod - lökte le a fiút rólam egy szőke, 40-50 év körüli nő. Nagyon csinos volt, de sajnos rá sem emlékszem hogy ki lehetne. Aggódtak miattam? Miért? Mégis mi a fészkes fene történt?


- Sakura, szólalj meg kérlek - fogta meg a kezem egy fekete hajú fiú. Szeme tele volt könnyekkel, és még mindig nem értettem. Miattam kezd ez a gyerek itt majdnem bőgni? Mi van? Egyre erősebben szorította a kezemet, de már annyira hogy nem is éreztem a kezemet. Már épp készültem felkiáltani, de egy szó se jött ki a torkomon. Tudok beszélni, de nem megy. Nagy próbálkozások után végül valahogy sikerült rávennem magam hogy beszéljek. De az sem volt valami hosszú szöveg.

- Kik vagytok? - néztem rájuk, ők pedig értetlen fejjel bámultak vissza rám. A fekete hajú fiú engedett szorításából és a szemei elkerekedtek. A szőke hajú fiú összeráncolta szemöldökét, és aggódva nézett rám. A banya pedig azonnal kifutott a teremből. Még a sarokban ült egy 30 év körül járható szürke hajú férfi maszkban. Eddig a könyvét olvasgatta, de miután megkérdeztem azt amire már egy ideje kíváncsi vagyok, addigra azzal a szemével amelyik nincs eltakarva hitetlenül nézett rám. Most akkor mi is történhetett velem?

******************************************************************

- Sakura, Naruto, Sasuke, Kakashi - szólított meg engem és a csapatomat a mesterem, azaz az 5. Hokage, Tsunade-sama. Gondolom egy újabb küldetést kaptunk, hisz sose hív be minket az irodájába ok nélkül. Apropó, mi vagyunk a 7-es csapat, Konoha legjobb és legerősebb csapata, éjjel-nappal küldetéseket kapunk ezért feltételezem hogy ez egy újabb misszió.

- Mondja csak, banya - vigyorgott a bajkeverő csapattársam, Naruto. Azon kívül hogy egy idióta, nem mondhatnám hogy nem helyes, hisz szívdöglesztően néz ki. Szőke haja van, és valami gyönyörűen szép kék szeme. Hazudnék, ha azt mondanám hogy sose akartam hogy azok a szemek csakis rám figyeljenek. Hisz, a mostani pillanatig azt akarom.

- Naruto, ne szemtelenkedj - figyelmeztette immár sokadjára őt a mesterem. - Küldetésetek van. Egy A-rankú. Nagyon nehéz lesz. Az Akatsuki búvóhelyét kell megkeresnetek, és nem kétséges hogy harcolnotok kell pár taggal. Sok szerencsét! - mosolygott ránk, majd szabadjára engedett minket. Azonnal el tudtunk indulni a küldetésre, hisz mindannyian tudtuk hogy mennünk kell ezért már be volt készítve a cuccunk amiket viszünk.
El is kezdtük a küldetést, egészen az erdőig sétáltunk, utána pedig kettéváltunk. Én és Sasuke, valamint Naruto és Kakashi-sensei. Nagyon sokat futottunk már Sasukéval, amikor egy hangot hallottunk a hátunk mögött. Hátrafordultunk, és két Akatsuki taggal találtuk szembe magunkat.

- Nocsak, kit látnak szemeim? - szólalt meg a bábu. Ettől nem tudom hogy lehet félni. Lehet hogy erős, de egyáltalán nem rémít meg. Inkább csak a haja rémít meg. Gusztustalan.

- Vagyis hogy kit látnak a bábu szemei? - vigyorogva javítottam ki, mire az nekem támadt. Sasukére pedig a másik srác támadt. Sasuke ahogy látom hamarosan ki is végezte a srácot, de utána össze is esett, annyi chakrát vesztett. Én és Sasori harca pedig elég sokáig tartott, egy szinten harcoltunk végig. Végül nagy nehezen sikerült megölnöm őt, de az ő egyik bábuja még sikeresen vitte tovább a harcot, lövésem sincs hogyan hiszen azt már nem mozgatta semmi. A bábuja leütött, és utána én már csak sötétséget láttam, semmi többet. Most vesztettem? Hát az emlékezeteimet biztos.

(így ölte meg Sakura Sasorit)